KÖPÖLYÖZÉSRŐL
Őskori terápia.
Nagyon valószínű lehet, hogy amikor az ember felfedezte a tüzet, felfedezte a köpölyözést is.
Csak feltételezni lehet, hogy az állatok húsát megsütve, felforrósodott a szarv, s azzal melengetve fájó-fázó testrészét volt az első köpölyöző eszköz.
Köpölyözéskor a hajszálerekből a besűrűsödött vér, elöregedett, sérült vértestecskéi (véreztetéskor) eltávoznak.
Lokális hatású, pozitív ingerhatás keletkezik.
A vérkeringésre és a vérösszetételre gyakorolt hatása is jótékony. A köpölyözés területén helyi vérbőség alakul ki. Erre a szervezet úgy reagál, mintha valahol nagy vérveszteség volna.
Erőteljesen kezdi termelni az új vért, mozgósítja a szervezet vérellátásának felelőseit. Csökken az erekben a belső nyomás, az erek külső falára a testnedvek tudnak nagyobb nyomást gyakorolni, ami a vér PH-ját egyensúly irányba terheli.